Acél termékek

Az acélok alakítható vasötvözetek, melyek nemzetközileg is elfogadott fogal­mát a következőképpen határozták meg: túlnyomórészt vasat, általában 2%-nál keve­sebb karbont, valamint egyéb elemeket tartalmazó anyag. Néhány krómacél 2%-nál több karbont is tartalmazhat, de 2% a szokásos választóvonal az acél és az öntöttvas között. 

Ez a határ sem a kémiai összetétel, sem az alakíthatóság alapján nem tekinthető élesnek. Az alakíthatóság ugyanis a karbontartalom növekedésével csak fokozatosan csökken, még a 3,5-4% C-tartalmú öntöttvas is vékony lemezzé hengerelhető vagy alkat­résszé kovácsolható, ha grafitos szerkezetű. Hisz az alakíthatóság alapvetően az ötvözetben lévő szövetelemeken, azok tulajdonságain és a szövetben való elhelyezke­désükön múlik, nem közvetlenül a karbontartalmon.

Az acélokat, mint igen széles körben felhasznált alapanyagot, többféle szempont alapján osztályozhatjuk:

- Vegyi összetételük alapján megkülönböztetünk ötvözetlen és ötvözött acélokat. Ötvözetlen acélnak számít az az acél, amely a karbonon kívül nem tartalmaz szán­dékosan bevitt ötvözőt, ami az acél mechanikai vagy fizikai tulajdonságait befolyá­solná. Az ötvözetlen és ötvözött acélokat elválasztó határértékeket szabványban rög­zítik. Az ötvözött acélokban a mindig megtalálható elemekből a normális üzem­ben elérhető legkisebb mennyiségnél többet vagy pedig ezeken kívül szándékosan hozzáadott további elemeket tartalmaz. Szokás még az ötvözők mennyisége alapján megkülönböztetni a gyengén ötvözött (max. 5-6% összes ötvözőmennyiség), ötvözött (5-10% ötvözőtartalom) és az erősen ötvözött (10% feletti ötvözőtartalmú) acélokat.

- Nemzetközileg elfogadott felosztás szerint az acélgyártási eljárás gondossága alap­ján ún. minőségi csoportokba soroljuk az acéltípusokat. Az acélok fő minőségi típusai a következők: Alapacél minden olyan acél, melyre nincs előírva olyan minőségi követelmény, mely az acélgyártás során különleges gondosságot igényelne. E csoportba csak ötvö­zetlen acélok tartoznak. Minőségi acélok: az alapacélok és a nemesacélok közti előírások érvényesek rájuk. Különleges gondossággal kell gyártani, melynél a legfontosabb paraméterek a szemcseméret, a kén- és foszfortartalom és a felületi minőség. Nemesacélok: különleges gondossággal kell gyártani őket. Ötvözetlen és ötvö­zött anyagúak lehetnek. E csoportba tartozik az összes hőkezelési célra alkalmas acél.

- Gyártási mód szerinti csoportosítás: Az acél gyártása során a gyártási mód szerint más-más járulékos alkotórészek maradnak vissza, vagy azok mennyisége, eloszlása változik. Mindez lényeges az acél további feldolgozása és a késztermék minősége szempontjából.

- Az alkalmazott dezoxidálási módszer alapján. Csillapítatlan acél: jó kihozatalú, felületi minősége jó, hidegen jól alakíthatók. Gyorsan öregszenek, max. 0,25% karbont tartalmaz. Csillapított acélok: az oxigént szilárd halmazállapotú vegyületeket képző elem­hez kötik. Kisebb a szennyezők dúsulása, a kihozatal rosszabb, az oxidok egy része zárvány­ként visszamarad. Vákuumos kezeléssel az oxigén gáz formájában távozik, nem keletkeznek zárványok. Különlegesen csillapított acélok: dezoxidálás során nitrogént lekötő és szem­cse­finomító hatású dezoxidálószereket (Al, V, Nb, Ti) is alkalmaznak. Ezek öregedés­állóbbak és ridegtörési hajlamuk kisebb, mint a csak Si-mal és Mn-nal csil­lapított ötvö­zetlen acéloké.

- Szövetszerkezetük alapján, melyek általában vegyesen fordulnak elő: Egyensúlyi szövetszerkezetük alapján megkülönböztetünk ferrites, félferrites, hipoeutektoidos, hipereutektoidos, lédeburitos, félausztenites és ausztenites acélokat. Nem egyensúlyi állapotban léteznek perlites, martenzites, ausztenites, ferrites és bénites acélok.

- Felhasználási módjuk szerint: Szerkezeti acélok: az ilyen acélokat a gép- és járműgyártás , acélszerkezetek gyártása területén alapanyagként hasznosítják. Ezekben az esetekben a szilárdság mel­lett megfelelő szívósságot és nyúlást is megkövetelünk. Ezt 0,25% alatti széntartalom­mal vagy nemesített szövetszerkezettel biztosíthatjuk. Szerszámacélok: ebből készülnek a forgácsolószerszámok és az alakító­műve­letek szerszámai. Elengedhetetlen, hogy a rájuk ható igénybevételeket alakváltozás nél­kül viseljék és a kopásnak ellenálljanak. Ezen tulajdonságokat általában nemesítéssel érjük el, így ezeknek jól edzhetőnek kell lenniük és szívóssági követelményeknek is meg kell felelniük. Különleges acélfajták és ötvözetek: ide sorolhatók a valamilyen kifejezett tulaj­donságú pl. hőálló, korrózióálló, nem hőtáguló stb. ötvözetek. Nagyobb mennyi­ségű ötvözőt tartalmaznak.

 

Az acélok csoportosítása felhasználás szerint:

Ötvözetlen szerkezeti acélok

Az ilyen acélokat rendszerint melegen hengerelt vagy kovácsolt állapotban szál­lítják, mechanikai tulajdonságait előírják. Acélszerkezetek elemeiként vagy forgá­cso­lás­sal megmunkálva használják fel. A termékek minőségét a szakítószilárdság, folyás­határ, szakadási nyúlás, fajlagos munka, vegyi összetétel alapján állapítják meg. Ezek az acélok igen elterjedtek, de igényesebb gépalkatrészekhez hőkezelhető acélokat hasz­nálnak.

 

Hegeszthető acélok

Környezetünkben számos hegesztett szerkezetet találunk. Az ezek alap­anya­gá­ul felhasznált acéloknál a megfelelő mechanikai tulajdonságok mellett a hegeszthe­tő­sé­get is meg kell vizsgálni. A hideg- vagy melegrepedékenység elkerülése érdekében az acél ne legyen edzhető és ne tartalmazzon vöröstörékenységet okozó szennyező anya­gokat. Alapvetően a 0,2%-nál kisebb széntartalmú acélok hegeszthetőek. A szilárdság növelése érdekében mikroötvözik ill. ötvözik őket. Ezzel súlyt és anyagot is megtakarítanak. A mikroötvözők (Al, Nb, V, Ti, N, Zr) összes mennyisége max. 0,15%. Fő feladatuk a szemcsehatárok stabilizálása, a szemcsefinomság megőr­zé­se, s ezzel a folyáshatár magasan tartása. A hegeszthető acélok alkalmazási területe 250°C­ terjed. Az e feletti, de 500°C alatti hőmérsékleten üzemelő szerkezeteknél a fő követelmény a tartósfolyás megakadályozása, melyre Cr, Mo, V és Ni ötvözőket használnak.

 

Hidegszívós acélok

Az acélszerkezetek csak olyan anyagokból készülhetnek, melyeknek ütőmunka értéke megfelel az adott hőmérsékleten előírtaknak. Ötvözőanyagként -60°C alatti hőmérsékleten Ni-t használnak, így ezek az acélok elridegedésre nem hajlamosak. Fő alkal­mazási területük a hűtés.

 

A 250°C feletti hőmérsékleten üzemelő szerkezetek anyagai

E csoportba sorolhatók a nyomástartó edényekhez és kazánokhoz használt acél­fajták is, melyek növelt hőmérsékleten is nagy szilárdságúak. Ilyenek pl. a belsőég­ésű motorokhoz használt acéltípusok is. 500°C-nál magasabb hőmérsékleten különle­ges hőálló és melegszilárd acélokat használnak. 1000°C felett Co és Ni alapú ötvöze­te­ket vagy kompozitokat használnak.

 

Hidegen alakítható acélok

A képlékeny hidegalakítással gyártott alkatrészekhez nagy alakváltozó képes­sé­gű lágyacélra van szükség. Ezeket főleg edények gyártásánál és autók karosszériáinál hasz­nálják. Ilyen célra 0,2%-nál kevesebb karbontartalmú, kis szennyezettségű, felüle­tén jól kikészített, általában csillapítatlan acélok alkalmazhatók. Az alakíthatóságot a ferrit szemcsenagysága és a perlit alakja befolyásolja. A kis C-tartalmú, csillapítatlan acélok öregedésre hajlamosak, ezért 0,02…0,04%-ban V és Al ötvözőket használnak. De a lemezek feldol­gozását a szállítás utáni hat héten belül el kell végezni.

 

Nemesíthető acélok

A jelentős igénybevételű gépalkatrészek ilyen acélokból készülnek. Ilyenek pl. a tengelyek, fogaskerekek. A nemesíthető acélok a dinamikus igénybevétel érdekében nagy folyási és kifáradási határral és megfelelő szívóssággal rendelkeznek. A nemesítés hatására az acél ezen tulajdonságai a lágy állapothoz képest jelentősen megnőnek. A nemesíthető acélok C tartalma az edzhetőség miatt minimum 0,25%, az ütőmunka értékének csökkenése miatt max. 0,6%. A gyakorlatban a legtöbb nemesíthető acél karbontartalma nem haladja meg a 0,45%-ot. Az ötvözetlen acélok közül nemesíthetők a karbonacélok, melyek még jobban ellenállnak a dinamikus igénybevételnek. Karbontartalmuk 0,22-0,6% között mozog. De az karbonacélok kedvező tulajdonságait csak kis szelvényátmérőben érhetjük el.

 

Szerszámacélok

A szerszámacélokat a többi acéltól nehéz különválasztani, mivel például korrózióálló acélokból is készítenek szerszámokat. A felhasználási területtől függően igen sokféle követelmény merül fel a szerszámacélokkal szemben, de az általános követelmény az, hogy a szerszámacél keményebb legyen a megmunkálandó anyagnál. A szerteágazó igények kielégítése csak más-más acéltípusokkal valósítható meg, me­lyek alapján a következő minőségi csoportokat különböztetjük meg: ötvözetlen és ötvö­zött szerszámacélok, az ötvözötteken belül a hideg- ill. melegalakítás szerszám­anyagai, és a gyorsacélok. 

 

Hőálló ötvözetek

Az ipar és a technika fejlődése következtében az egyes gépekben mind nagyobb üze­mi hőmérsékletek, nyomások és feszültségek az uralkodóak. Csak ilyen körül­mé­nyek között lehetséges a hatásfok és a teljesítmény növelése. Az üzemi hőmérséklet fel­ső határainak általában a szerkezeti anyagok jelenthetnek korlátot. Az 500°C-nál magasabb hőmérsékleten üzemelő berendezések egy részénél a mechanikai igénybevétel nem jelentős. Itt a felületi oxidáció megszüntetése vagy meg­ál­­lí­tása a fő cél. Az ilyen ötvözeteket nevezzük hőállónak. Fő ötvözőik a Cr, Si és Al, amelyek az acél felületén tömör oxidréteget alkotnak. Ha magasabb hőmérsékleten az anya­gok mechanikai igénybevételnek is kitesszük, akkor a tartósfolyást megaka­dályozó ötvö­zőkkel meg kell emelni a rugalmassági határt. A felületi oxidréteg leválásának meg­akadályozására szükséges, hogy fajtérfogatváltozással járó allotróp átalakulások üze­melés közben ne következzenek be, ezért az ötvözetek homogén, ferrites vagy ausztenites szerkezetűek.